A következő képsorozat azt a fantasztikus történetet meséli el, amikor a National Geographic fotósa szembe került az Antarktisz egyik legnagyobb ragadozójával.
„Beugrottam a vízbe, közben végig arra gondoltam, hogy vajon mi fog történni. Minden porcikámban remegtem, ahogy odaúsztam a leopárdfókához.”
„Amint észrevett, kiejtette a szájából a pingvint, amit éppen készült felfalni és odasiklott hozzám. Óriásira tátotta a száját – kétszer akkora volt a feje, mint egy grizzly-nek, egyszerűen hatalmas.”
„Erőfitogtatás céljából megmutatta, hogy a fejem és a kamera is befér a szájába – egyszerre. Próbált megfélemlíteni, kóstolgatott. Aztán hihetetlen dolog történt.”
„Hirtelen elúszott, majd fél perc múlva visszatért egy élő pingvinnel. Nekem hozta.”
„Sorra hordta nekem a pingvineket, amik nyomban elillantak, ahogy elengedte őket. Közben méla undorral nézett rám, hogy miért hagyom futni a zsákmányt.”
„Aztán szerintem leesett neki, hogy én bizonyára egy ügyefogyott ragadozó lehetek, aki ha magára marad, rövid időn belül éhen hal. Ettől mintha pánikba esett volna.”
„Előbb megsebzett, majd halott pingvinekkel traktált, végül már azt is megmutatta, hogyan kell megenni őket. Félig elfogyasztott madarakat tuszkolt oda nekem.”
„Fogta őket és odanyomta a kamera lencséjéhez, amiről azt hihette, hogy a szám. Ez négy napon keresztül folytatódott.”
„Azzal a céllal érkeztem az Antarktiszra, hogy lencsevégre kapjam a déli sarkvidék eme vérszomjas ragadozóját, ami aztán négy napon keresztül gondomat viselte, pesztrált és etetett.”
„Természetfotósként ez volt életem legnagyszerűbb élménye.”
