Mindannyian hallottunk már a bikaviadalokról, ráadásul mindenkinek meg van róla a saját véleménye. Valaki ellenzi, valaki pedig egy olyan hagyománynak tartja amit nem szabad eltörölni a kegyetlensége ellenére sem. Van azonban egy másik változata is a bikaviadaloknak, mégpedig a bikaugrás.
A bikaugrás egész pontosan Kr.e. 1600-1400 között élte fénykorát Krétán, a knosszoszi palotában és annak hatalmas belső udvarán. A sport szabályairól és menetéről annyit tudunk, hogy 7-8 fős vegyes (fiúk lányok együtt) csapatban játszották, egy bika „ellen”. A játékosok nekifutásból fellendülve megragadták a felbőszült bika szarvát, majd egy ugrással az állat hátán átrepülve újra a földre érkeztek. Általában minden csapatban volt egy ugró és egy elkapó ember. A többiek feladata igazából a bika kifárasztása, figyelmének elterelése volt, hogy az ugrás végrehajtható legyen.
Elmondhatjuk, hogy a bikaugrás sokkal látványosabb, veszélyesbb, azonban itt a bika nem hal meg a végén.