Egy Seth nevű bangkoki festő is az utca nyomorában találja meg a szépet.
Vagy ha nem is találja, valahogy feltunningolja, hogy ne a megszokott lapos unalom legyen mindenfelé. Mindig a meglévőből indul ki; néha egy ormótlan kukában, egy ócska gazban vagy egy ezer éve nem használt bidé mélyében leli meg az ihletet. Így Seth a környező épületek vagy éppen növényzet sajátosságait is beleépíti munkáiba, – a hétköznapi események és terek (például egy felhalmozódó szemétdomb az utcán) az alkotások szerves részévé válnak.
A street artnál megszokott kritikai attitűd természetesen itt sem marad el, gyakran a meglévő társadalmi problémákra helyezi a hangsúlyt.
