A modern nyelvészet egyik legnagyobb eredményeként könyvelik el e feltételezett nyelvállapot rekonstrukcióját, amit többek között a nyelvcsalád kiterjedtsége és dokumentáltsága tett lehetővé. Az indoeurópai alapnyelv több európai (angol, német, francia, olasz, görög, orosz) és ázsiai nyelv elődjének tekinthető.
Az ősnyelvet az időszámításunk előtti 4500-2500 között használták, írásos emlékek nem maradtak fenn róla. 1868-ban August Schleicher német nyelvész rekonstruálta az indoeurópai alapnyelv szókincsét és egy rövid fabulát írt ezek felhasználásával. A tanmese nyelvezetét azóta folyamatosan frissítik, ahogy egyre többet tudnak meg az ősnyelvről. Habár az alábbi felvételen hallható beszéd nem tekinthető hitelesnek, a tudósok egyetértenek abban, hogy ez a verzió áll a legközelebb ahhoz a nyelvhez, amit őseink 6000 évvel ezelőtt beszéltek.
A birka és a lovak c. tanmese fordítása:
Egy gyapjától megfosztott birka lovakat látott. Az egyik nehéz kocsit húzott, a másik nehéz málhát cipelt, a harmadik pedig emberrel a hátán vágtatott. A birka azt mondta a lovaknak: fájdítja a szívem, ha lovat vezető embert látok. A lovak így feleltek: figyelj ide, te birka! Fájdítja a szívünk, amikor azt látjuk, hogy az ember, a mester meleg ruhát készít magának a birka gyapjából, a birkának pedig nem marad gyapja. Ezt hallván a birka mély bánatba süllyedt.