Shine Gonzalvez London utcáit járva a társadalom perifériájára szorult embereket fotózta. Megtudta, hogy sokuknak már az is elég, ha valaki két kedves szót szól hozzájuk, vagy meghallgatja a történetüket. A most következő galéria emberi tragédiákról mesél.
Első fotóalanya Steve, aki már napok óta nem beszélt senkivel.
Ez a férfi minden nap ugyanazt a vonatot és ugyanazt az illetőt várja a Victoria vasútállomáson, de az sosem jön el.
Paulra félig kihűlt állapotban találták rá egy hűvös éjjelen. Állítása szerint bement a sürgősségire, ahol azt a választ kapta, hogy a hajléktalanok ellátása nem a kórház felelőssége. Shine unokatestvére megpróbált leinteni egy rendőrautót, de az továbbhajtott.
Shine-nak végül sikerült orvost hívnia a férfihoz. Másnap reggel ismét találkoztak, és miután megreggeliztette, Paul hálából megengedte, hogy portréfelvételt készítsen róla.
Ez a volt lengyel katona útlevél, vagy bármilyen személyi okmány nélkül kényszerül az utcán élni.
Shine mindig igyekszik némi pénzt adni fotóalanyainak, ha pedig újból találkozik velük, átadja nekik a róluk készült fényképeket.
Ez a férfi egyszerre két szemüveget visel, mert annyira rossz a szeme.
Shine szerint már azzal is rengeteget segítünk, ha meghallgatjuk őket. Mert bizony van mit mondaniuk, csak a legtöbben észre sem vesszük őket.
A Shine által lencsevégre kapott hajléktalanok nagy része egykor a seregben szolgált.
Ennek a férfinak a csuklóját jótékonysági szervezetek karkötői borítják.
A szem alatt látható két könnycsepp tetoválás azt jelenti, hogy az illető kétszeres gyilkos.
Shine arra kér bennünket, hogy ne féljünk szóba állni ezekkel az emberekkel, szenteljünk rájuk néhány percet az életünkből. Nekünk nem kerül semmibe, nekik viszont a törődés legapróbb jele is ajándék.
