Lackfi János József Attila-díjas kortárs magyar író, költő néhány órája a Facebook-oldalán tette közzé legújabb versét, és már ezernél is több megosztásnál jár.
„Hogy lehet valami ennyire vidám és ennyire szomorú egyszerre?” – kérdezte egy kommentelő, más valaki pedig azt írta hozzá,
Ejh’ hát Lackfi János!
De jól tucc Te írni!
Könnyek nélkül eztet
nem is lehet bírni!
Íme a minden értelemben kortárs mű:
A FEKETE ROUTER
Szilágyi
Örzsébet
E-mailjét megírta,
Emoti-
Konokkal
Azt is telesírta.
Fiának
Megy a mail
London városába,
Ahol az
Mosogat
Egy setét kocsmába’.
„Gyermekem,
Jól vagy-e
London városában?
Megjött-e
A csomag?
Benne kis kolbász van!
Egyél ám!
Nem fázol?
Van ott meleg holmi?
Inglisül
Beszélsz már?
Tudunk majd szkájpolni?
Kell-e pénz?
Idenézz,
Nem élünk nagy lábon,
De amit
Spórulunk,
Összeguberálom.
Hát az az
Egyetem?
Gyűjtesz a tandíjra?
S az a lány?
Gwendoline…
Olyan, mint egy díva!”
Kattintja
A küldést,
Sürgeti a gépet,
Ám a rend-
Szerhiba
Fel éppen most lépett.
„Apukám,
Levelet
Írtam a gyereknek,
A szöveg
Hova tűnt?
Kihajítom eztet.”
„Letöröm
Derekad,
Ha a gépet bántod!
Egy vagyon,
Aranyom,
Kérjük meg a Márkot!”
„Értem én,
Szomszéd úr,
Hogy a cucc beégett,
Gőzöm sincs,
Mi a baj,
Hívják fel a céget!”
„Vinné el
E-mailem
Bár valami angyal.
Úgy talán
Szót váltok
Az én kisfiammal!”
„Nyugalom,
Asszonyom,
Húzza ki a routert.
Hogy az mi?
Kis doboz,
Szíve attól bútelt.
Ne velem
Visítson,
Nem tehetek róla!
A vonal
Működik,
Mint egy svájci óra.
Keressen,
Keressen
Fekete dobozkát,
Amelyben
A zöld fény
Éjjel is motoszkált.
Routere
Fekete,
Kutasson utána,
Másszon fel,
Nézzen be
Padlásra, kamrába.
És hogyha
Kihúzta,
Vár tíz másodpercet.
Akkor dug-
Ja vissza,
Hátha villog, serceg.”
Keresik,
Kutatják,
Kamrában, padláson!
Szegecselt
Gerinccel
Ki lesz, ki felmásszon?
Megnézik
Végül a
Beépített szekrényt.
A router
Ott gubbaszt
Leszidott gyerekként.
Kihúzzák,
Kapcsolják,
Delejes fény villan,
Az e-mail
Kiröppen,
A mailboxból vígan.
Pár perc sem
Telt belé,
Máris jött a válasz!
Mobilról
Elküldve,
Szívélyes és nyájas!
„Köszi a
Csomagot,
Kéne pénz is némi.”
„Ó, igen,
Jaj, igen,
Így csak ő tud kérni!”
Fotó: MTI/Czimbal Gyula