Hamarosan kezdődik a madárfiókák tömeges fészekelhagyási szezonja, ilyenkor lehet találkozni magányosnak tűnő fiatal állatokkal a településeken is.
Ezek túlnyomó többsége azonban nem árva, nem szorul megmentésre, a legnagyobb segítség számukra az, ha nem visszük haza őket
– olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek közleményében.
Mint írják, hasonló a helyzet a kirándulás során talált, szüleikre várva mozdulatlanul fekve rejtőzködő őzgidákkal, nyúl-, nyest- és mókuskölykökkel, vadmalacokkal, de ezeket jó szaglású szüleik miatt megfogni sem szabad.
A tájékoztatás szerint a kis- és közepes testű madárfajokra általánosan jellemző, hogy fiókáik a teljes röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket, és a környék sűrű aljnövényzetében bujkálva hívják magukhoz etető szüleiket. Az emberek többnyire ilyen tollas, nem menekülő, magányosnak tűnő fiókákat láthatnak, amint az utcán, a parkban, a kertben a földön ücsörögnek, gyakran hangosan csipognak.
A látszat ellenére azonban ezek a fiatal állatok nem árvák, a táplálékot kereső szüleik valahol a közelben vannak, ezért szükségtelen, sőt, a madarak számára kifejezetten káros, ha hazavisszük őket. Mi ugyanis nem tudjuk megtanítani a fiókákat a túlélésükhöz nélkülözhetetlen viselkedési formákra, ráadásul a szülők által hordottnál sokkal gyengébb minőségű élelemmel táplálva a fiatalokat, maradandó egészségkárosodást is okozhatunk nekik – hívat fel a figyelmet az MME.
A közlemény kiemeli, hogy ilyen helyzetben az a legjobb megoldás, ha a nyílt helyen üldögélő fiókát óvatosan megfogva a legközelebbi sűrű aljnövényzetfoltba, bokor alá tesszük le. A hazai madárfajok nem szagolnak, így az érintésünk nem okoz problémát (a vadonban talált emlősök kölykeit viszont éppen jó szaglású szüleik miatt nem szabad megérinteni sem).
Leszakadt fiókás fészek, viharos időben kiesett fiókák esetében a legjobb mentési megoldás a szülők segítése a pórul járt fiatalok vesszőkosárba telepítésével és ágak közé helyezésével – olvasható az MME hétfői összegzésében.
Fotó: buzzfeed.com