A Föld jópár pontján az emberek nem tudják a helyén kezelni az albinizmust. Babonák, nevetséges vélekedések és hiedelmek határozzák meg az emberek viszonyulását a jelenséghez.
A világon minden húszezredik ember albínó. Tanzániában valamiért sokkal többen vannak.
Az ország eldugott, vidéki közösségeiben máig élő hagyomány, hogy az albínók testrészei – kezük, lábuk, fejük, hajuk, vérük – az orvoslásnak tekintett törzsi varázslás fontos „alapanyagai”. Aki ilyen „ereklyéket” birtokol, arra nagy szerencse, pénz, szerelem, gazdagság vár, kiváltságos és hosszú élete lesz. Gyakorlatilag permanens hajtóvadászat folyik az albínók ellen; egymást érik a gyilkosságok és a csonkításos bűncselekmények szerte az országban.
Az albínók irtását a helyszíni beszámolók a Tanzániában kulcsfontosságúnak tartott gyémánt- és aranybányászattal kötik össze, miután az iskolázatlan bányászok jelentik a legfőbb vevőkört. A sziklák réseibe albínó gyerekek ujjait rejtik el, abban a hiedelemben, hogy ott majd drágakőre bukkannak. A tanzániai halászok az albínók haj- és szőrszálait fonják a hálójukba, hogy jobb legyen a fogás. Előfordul, hogy üzlettulajdonosok – a több vevő reményében – emberi kezet temetnek a bolt bejárata elé.
Az alábbi képeket egy dél-afrikai fotográfus, Justin Dingwall készítette, hogy felhívja a figyelmet Afrikán túl is a jelenségre.
A cikk még nem ért véget, lapozz a következő oldalra!