A „művet” aztán ráerősítette egy akkoriban felcseperedő fa törzsére, mintha csak tartaná a vesszőt. A vesszőből ötven év alatt komoly fa lett, először csak kitöltötte a bronz tenyeret, majd egészen köré nőve fejlődött és fejlődik azóta is. Mostanra már teljesen úgy néz ki, mintha valaki éppen összeszorítaná a törzset.
Nehéz megjósolni, meddig élhet még így a fa, mindenesetre a hideg fém és az élő természet kontrasztja lenyűgöző látvány, és elgondolkodtat az idő múlásáról.
