Hosszadalmas bekezdést szentelt egy nagymarosi férfi a Facebookon annak az ismeretlennek, aki meglovasította muskátlijait. Ha ezt a tettes elolvassa, az utolsó sorhoz érve már élni sem lesz kedve.
A közösségi oldalon talált posztot változtatás nélkül közöljük, vétek volna ugyanis bármennyire megrövidíteni. Bízunk benne, hogy a címzetthez is eljutott.
„Kedves muskátlilopó polgártársam.
Enged meg hogy pár szóban kifejezzem érzéseimet azzal kapcsolatban hogy elvitted az erkélyemről az egyik muskátliládát a benne lévő virágokkal.
Kezdem azzal hogy köszönetemet fejezzem ki irányodba több részlet végett. Elsőnek is köszönöm hogy mindezt csendben tetted, jobb ez így mindkettőnknek. Köszönöm azt is, hogy nem hagytál magad után felfordulást.
Gondosan tevékenykedtél, hiszen mielőtt a virágtartót kiakasztottad volna az azt tartó fémvázból amit szintén elvittél, előtte a cserépben lévő árvácskát mely az én virágom ( imádom az árvácskákat ) kicserélted a másik cserépben lévő muskátlira, ami Szipor ( feleségem ) kedvence. Alapos munkát végeztél.
Érzéseim elméleti síkján tájékoztatlak, amit elvittél összességében vagy 10.000 ft értéket ha képvisel. Meglehet még annyit sem. A feleségem napi keresete. Reggel öttől dolgozik este 20.00-ig. Azt mondom, ennél nagyobb csapás sose érjen minket.
Ellenben ami igazán bosszant a következő.Mivel nem a község turisták által látogatott központjában lakom, nagy valószínűséggel egy ismerősöm lehetsz aki naponta többször elmegy a házunk előtt. Tehát ismersz minket. Nem tudom fordított esetben te hogyan vélekednél rólam, én olyat sosem kívánnék hogy oda vidd a virágot annak a sírjára amit ilyenkor az emberek indulatból mondanak. Tud meg nálunk az észlelés hogyan zajlott le tegnap. Elmesélem neked.
Családi ünnep volt. Államvizsgázott a legnagyobb fiam. Úsztunk a boldogságban mivel nagyon nem volt sem neki sem nekünk egyszerű ezen okból ( sem ) az elmúlt öt esztendő. Délután hívta a fiam az anyját ” anya, sikerült ! ” és nálunk ez bizony valami! Este ünnepeltük meg, itthon. Amikor a párom kiment az erkélyre, ezt hallottam ” most ezt miért … ? ”
Itt kellene hogy halld a hangsúlyt ! Nem dühös, olyan fájdalommal telített. Oka neki hogy a feleségem sosem vett el senkitől semmit. Ismered őt nagy valószínűséggel, talán még vásárolsz is nála a boltban. Még az is lehet hogy elteszi neked a kenyeret de még az sem kizárt hogy a saját kenyerét a családja elől neked adja. Tudod miért ? Mert valami elképzelhetetlenül jó szíve van. Meglát egy melóst, elolvad. Olyankor én rohangálok magunknak estére kenyérért mint a mérgezett egér mert anya aznap is megsajnált valakit.
Tudod van itt egy másik dolog is.
Amikor valakit meglopsz, függetlenül az értéktől akkor meggyalázod annak a valakinek a világát. Ezt nem tudom neked elmagyarázni, talán megteszi helyettem a karma, de ilyet én nem kívánok pont azért mert hiszek benne.
Azok a muskátlik nem egyszerű muskátlik voltak, hogy róluk is szót ejtsek. Ők úgy jöttek hozzánk mint amikor kiskutyát viszel haza a menhelyről. Szipor boldogságtól vegyítve köszönt minden új virágot az erkélyén ami okot ad nekem a feltételezésre ha a mennyország egy virágoskertet jelképez, Szipor lesz ott a kinevezett kertész ha eljő az idő. Képzeld ! – elnézést ha untatlak – este amikor az erkélyen sörözünk, és jönnek emberek a ház előtt, azon muskátli mögött szoktunk elbújni – lebukni amit te elvittél. Ott bujkáltunk mögötte, és nevettünk magunkban. Igen, mi ilyen gyerekesek vagyunk.
Végezetül köszönöm hogy a Suzukit nem bántottad, nekünk Ő is családtag. Úgy hívjuk ” Blue ”
Jókívánságaimmal zárom soraimat. Arra kérlek estefelé amikor lemegy a nap locsold meg a muskátlikat amiket elvittél. Hozzászoktak a gondozáshoz.
Üdvözlettel:
Kobra”
Fotó: Facebook