Ami egyik embernek az élvezetek netovábbja, az másnak a kínok kínja – éppúgy igaz ez a pacalra, a cukorral tálalt káposztás tésztára, a focimeccs-nézésre, mint a death metálra vagy a kemény munkával megkeresett forintjaink rituális elégetésére, közkeletűbb nevén a tűzijátékozásra.
Van, aki él-hal a puskaporszagért, a durrogásért, és alig várja, hogy eljöjjön az idő, amikor a tűzijátékárusok szélesre tárják bódéik ajtaját, és prédára bocsátják portékájukat. Van, aki viszont az év leggyűlöltebb időszakaként tartja számon ezt, és leginkább átpörgetné a még visszalévő napokat, hogy egyből január elsején, délben találja magát, ismét nyugalomban.
E két tábor rendre egymásnak feszül. A tűzijátékozást ellenzők ekézik a durrogtatókat, a tűzijáték-pártiak pedig hangsúlyozzák a szórakozáshoz való jogukat, hogy ez az ünnep, az év végi kötelező banzáj velejárója, aki pedig nem szereti ezt, az minden bizonnyal be van savanyodva.
Az sem érv nekik, hogy a robbantgatásoktól megbolondulnak a házi kedvencek:
az emberénél többszörösen jobb hallással megáldott, ez esetben inkább megátkozott kutyák tízezrei remegik át magukat szűkölve az óévből az új évbe, mindezt pedig zömmel tehetetlenül nézik végig a gazdik.
Létezik ám nyugicsomó, fent van az interneten, hogy kell megkötni – kiáltanak fel most minden bizonnyal sokan a pirománok táborát erősítők közül, bizonygatva, hogy egyszerű házi praktikákkal meg lehet szüntetni a rettegést. Meg aztán nyugtatót is lehet ám adni annak a kutyának, ha annyira nem bír magával, ugye? Persze, a fülét is be lehet dugni, ahogy el is lehet költözni három napra falura/a világ végére, ahol nem éri utol az embert a meglepetésszerű detonációk hangja.
Ami ízlés dolga, azzal nem illik vitatkozni, ezt mi is tudjuk. Azzal viszont lehet, hogy szükséges-e társadalmilag, közösségileg tolerálni egy olyan hobbit, ami egyszerre drága, veszélyes az egészségre (lásd az Országos Mentőszolgálat sokkoló posztját), környezetszennyező, tömegek nyugalmát zavarja, legyen szó két- vagy négylábúakról, plusz még indulatokat is gerjeszt.
Adja magát a kérdés: eljutunk oda valaha, hogy robbantgatások nélkül tudjuk elengedni az óévet, és pirotechnikai eszközök nélkül, ugyanannyi ujjal és szemmel indítjuk az új esztendőt, mint amennyivel zártuk az előzőt?