Szétrobbantotta a Facebookot az a poszt, amelyet még augusztus 16-án tett közzé Hayley Booth.
A képen a fiatal anyuka látható, aki éppen kézenfogva kíséri be 4 éves kislányát az óvodába. Gyermeke másik oldalán pedig Hayley ex-férjének jelenlegi párja.
Már maga a kép is sokatmondó, de a hozzá tartozó szöveg miatt üt igazán:
Gyakran kérdezik tőlem, hogy hogyan lehetséges, hogy az exem, a jelenlegi felesége, én, és a mostani férjem ilyen tökéletesen együtt tudunk működni a gyereknevelésben. Mindig ugyanazt válaszolom: mi csak szeretjük a lányunkat. Ilyen egyszerű.
A lányom a bónuszmamiját Maminak hívja – és tudjátok mit? Ez így van rendjén, mert ő valóban az anyukája. Mindig lehet rá számítani, vigyáz a lányomra, játszik vele, megtanítja a legfontosabb dolgokra, hatással van a viselkedésére, megöleli és jóéjt-puszit ad neki – mindent megtesz, amit bármelyik anya megtenne. De a legfontosabb, hogy úgy szereti a lányomat, mintha a saját gyereke lenne.
Sok nőt ismerek, aki azt mondja: „én nem hagynám, hogy a gyerekem maminak szólítson egy másik nőt; én vagyok az anyja, nem ő!” Tudjátok, mit gondolok? Azt, hogy önzők vagytok. Ha annyira szerencsés vagy, hogy van egy nő, aki úgy szereti a gyereked, mintha a sajátja lenne, aki segít felnevelni és formálni, miért ne engednéd, hogy a gyereked maminak szólítsa őt?
Sosem mondanám a lányomnak, hogy ne szólítsa a bónuszmamiját maminak, mert azzal nagyon megbántanám. Ő is a mamija, és nem csak akkor, amikor a lányom az apjánál van, hanem mindig.
Nemcsak a lányom szereti a bónuszmamit, hanem én is. Ma már az egyik legjobb barátom, és számos téren támaszkodhatok rá. Az egyik legerősebb ember, akit ismerek, és minden nap hálás vagyok neki.
Nekem ne mondjátok, hogy a közös nevelés lehetetlen, mert lehetséges. Tudom. Minden nap részem van benne.
A képen: a lányom, akik két anyukája kísér be az első óvodai napra.
– így a bejegyzés, ami azóta felkerül a Love What Matters (Csak a szeretet számít) Facebook-oldalra is, ahol már 21 ezer lájknál jár.