Egy nap alatt ezrek osztották meg Lackfi János Most című új versét a Facebookon, amely a mobilfüggő társadalomnak állít tükröt.
A József Attila-díjas magyar költő és író soraiban mindannyian magunkra ismerhetünk, még ha nem is az összesben. Előtte egy kérdés: telefonról olvasod ezeket a sorokat?
„MOST
Most nem hallom, mert egy alagútba értem,
Most nem tudunk beszélni, mert éppen fizetek,
Most meg fog szakadni, mert metrózom éppen,
Most leteszem, mert furcsán néznek rám a népek,
Most éppen itt vagyok, te hol vagy?Most szaggatott, mert megy a rádió,
Most nem hallom, túl hangos a busz motorja,
Most esküvőn vagyok, a pap csak mondja-mondja,
Most elfogja a térerőt az aluljáró betonja,
Most éppen hol voltál, hol nem voltál!Most mindenki énrám bámul, te is tudod, hogy én is,
Most beszélhetnénk, de akkor mikor ebédelek meg,
Most kihangosítalak, hogy hallják apuék is,
Most leteszlek, mert a másikon keresnek,
Most éppen vagyok, aki vagyok!Most nem alkalmas, figyelj, egy gólpasszt kapok épp,
Most engem csinálnak, a fodrásznál ülök,
Most én volnék a betelefonáló húszezerért,
Most még nyugodtan, de mindjárt lemerülök,
Most éppen nem vagyok, ki voltam egykoron!Most tegyük le, anyukám, bejött a főnököm,
Most nem fogadok hívást, mert szandálban vagyok,
Most elutasítalak, mert növesztem a hajam,
Most bújj el a zsebemben, hallgasd, hogy mit makog,
Most tudom, te ki vagy. Ja, hogy én ki vagyok?”
Ha tetszett, ne hagyd ki ezt a korábbit sem, ami már 26 ezer kedvelésnél tart: